Ha az apa magas vérnyomásban szenved

Ez jelentősen hozzájárul e betegcsoport kifejezett cardiovascularis halálozásához. A vesetranszplantált betegekben kialakuló hypertonia hátterében számos tényező állhat, amelyeket recipiens- donoroldali és a transzplantáció következtében kialakuló okok ként lehet csoportosítani.

A vesetranszplantáció után megemelkedő vérnyomás hátterében az esetek jelentős részében az immunszuppresszív szerek elsősorban a glükokortikoidok, illetve kalcineurininhibitorok kezdetben kifejezetten magas dózisa állhat.

A hypertoniás betegek kivizsgálásához, ha az apa magas vérnyomásban szenved ajánlásokban leírtakon túl, néhány speciális vizsgálatra is szükség van például az immunszuppresszív gyógyszerek szintjének, a csont és ásványianyagcsere-zavarnak, a vérszegénység mértékének, a transzplantált vese keringési zavarának mérése.

A nem gyógyszeres vérnyomáscsökkentő módszerek alkalmazása mellett a vesetranszplantált hypertoniás betegek általában több mint két különböző antihipertenzív gyógyszer szedésére is szorulnak.

A korai poszttranszplantációs időszakban a vérnyomáscsökkentők közül előtérben vannak a kalciumcsatorna-blokkolók, mivel jól ellensúlyozzák a kalcineurininhibitorok vasoconstrictiv hatását.

A reninangiotenzin-aldoszteron gátlók alkalmazása inkább a transzplantált vese működésének stabilizálódása után a transzplantációt követő egy-három hónaptól javasolt.

A gyógyszeres kezelésnél célszerű figyelembe venni a betegnélfenn álló társbetegségeket és egyéb befolyásoló tényezőket is, különös tekintettel a folyadéktúlterhelésre, proteinuriára, allograftműködésre GFRdiabetesre, egyéb cardiovascularis rizikótényezőkre, korábbi cardiovascularis eseményekre.

Ezek ismeretében individuális kezelés beállítása javasolt, amely különböző stratégiát igényel a perioperatív, korai posztoperatív, illetve egy-három hónappal a transzplantációt követő időszakban.