Érvek és tények a magas vérnyomásról. Amit a magas vérnyomásról tudni kell

Több furcsa tényező hajlamosíthat magas vérnyomásra Nemcsak genetikai, hanem számtalan egyéb külső és belső tényező összejátszásának eredménye, kinél jelentkezik végül hipertónia és kinél nem.

Cimkék Tudja, hogy milyen testhelyzetben, melyik napszakban, hányszor kell megmérni a vérnyomását, hogy a helyes eredményt lássa? Főleg a normális vérnyomásúak szoktak megdöbbenni, amikor egyszer csak extrém értékeket mér valaki náluk.

Érvek és tények a magas vérnyomásról a vérnyomástól igen távol esőnek tűnő faktorokról derül ki, hogy közrehatnak a betegség kialakulásában. Ezek közül veszünk sorra néhányat, a megszületéstől a nyugdíjas korig.

Itt van mindjárt a születési súly és annak soktényezős háttere — ezen belül többek között az anya betegségei magas vérnyomás tinktúrával káros szenvedélyei.

Kutatások sora igazolta már, hogy nem szerencsés indulás kis születési súllyal világra jönni, és a későbbi egészségi hátrányok sorából nem marad ki a hipertónia sem. Legutóbb például az American Society of Hypertension ez évi kongresszusán nyilvánosságra hozott Borgalusa Heart Study eredményei igazolták, hogy a kis születési súly az élet későbbi szakaszaiban megnöveli a magas vérnyomás kialakulásának esélyét.

A csaknem résztvevőnél elvégzett sorozatos gyermekkori mérések alapján egyértelműnek látszik az összefüggés, mely az életkor előrehaladtával még szorosabbra fűződik, különösen a fiúk-férfiak esetében.

Természetesen nem közömbösek a gyermekkorban mért konkrét értékek sem, de ugyanez a érvek és tények a magas vérnyomásról szolgált bizonyítékokkal arra nézve is, hogy a felnőttkori hipertónia szempontjából nem is az abszolút számoknak, hanem a vérnyomás variabilitásának van jelentősége: a nagyobb mérvű variabilitás fokozott kockázatot jelez.

A vizsgálat résztvevői átlagosan napi 5 órát töltöttek olyan tevékenységgel, amelyhez nem kellett felállniuk a fotelból vagy a székről filmet néztek, számítógépen játszottak, rajzoltak, olvastak stb. Az ülő tevékenységek összességében nem befolyásolták a szisztolés és diasztolés értékeket, a képernyős időtöltések a számítógép-használat kivételével azonban az esetleges zavaró tényezők szerinti korrekciót követően is pozitív kapcsolatot mutattak a vérnyomás emelkedésével: a fizikai aktivitás szempontjából legalsó tercilisbe tartozó gyermekeknél kapták a legnagyobb értékeket.

További kutatásokat igényel annak feltárása, hogy ha nem önmagában a passzív üldögélés, a fizikai aktivitás hiánya a meghatározó, akkor a tévézés mely egyéb aspektusa játszik szerepet a hipertónia kialakulásában. Végül lássunk egy érdekes összefüggést a Journal of Occupational and Environmental Medicine című lapból. Bár a józan paraszti logika azt diktálná, hogy minél felelősebb, több stresszel járó munkakört tölt be valaki, annál nagyobb az esély a magas vérnyomás kialakulására, az adatok azonban éppen az ellenkezőjét mutatják: a magasabb pozícióban dolgozók körében kisebb, míg a ranglétra alján lévő beosztásokban nagyobb a hipertónia gyakorisága.

Ráadásul úgy tűnik, hogy a munkahelyi tényezők ilyen irányú hatása nem szűnik meg a nyugdíjba vonulás pillanatában, hanem még 75 éves koron túl is érezteti befolyását. A több mint 22 ezer résztvevő adatai alapján leszűrt következtetések azért számítanak viszonylag újdonságnak, mert az idevágó vizsgálatok többsége a 25—65 éves korosztályra összpontosított, a nyugdíjas évekre azonban nem terjedt ki. És ez csak néhány azoknak a tényezőknek a hosszú sorából, amelyek — még ha nem is gondolunk rá — a születéstől a halálig közrehatnak abban, kinek kell leginkább tartania a hipertóniától és annak minden velejárójától.

Forrás: S.